Inke község rövid története
Községünk története egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Az államalapítás után ezt a területet viszonylag hamar belakták, és a népsűrűség is nagynak számított. A korabeli település előbb a segesdi püspökség, majd a szenyéri apácák uradalmai közé számított. Első írásos említése 1279-ből származik, akkor még ,,Inge” néven. Ezzel a bizonyítékkal cáfoltatik ama kedves helybéli monda, miszerint Inke Szent István királyunk első alapítású falvai közé tartozik: a monda úgy tartja, hogy István király, mikor kilovagolt még erre a lakatlan tájra, ezzel a mondattal kezdte meg a letelepítést: ,,Isten nevében kezdjük el!” Az első betűket összeolvasva valóban Inke jön ki, bár ismételjük, a mondának nincsen valós alapja. Oklevelekből tudható, hogy a falu önálló templommal rendelkezett a XIV. században, amelyet 1332-ben szenteltek fel, ám sajnos, hogy milyen egyházi titulust kapott, az nem maradt fenn. Ennek a gótikus templomnak a romjait fedezték fel budapesti régészek 1999-ben, ám teljes feltárása és tanulmányozása még folyamatban van.
A török hódoltság ideje alatt a falu elszakadt a királyi Magyarországtól, és török uralom alá került. A hódoltsággal egyidejűleg feltámadó reformációs mozgalmak a korabeli községben is teret hódítottak (1526 után), mivel egészen a 19.-20. század fordulójáig Inke nagyobb részét református vallásúak alkották, a katolikusok csak a fent említett időpontban telepedtek le itt nagyobb számban. Maga a török uralom is hagyott nyomot a helyi szájhagyományban, ugyanis egy inkei falurészt mind a mai napig Alivárnak, azaz Ali basa táborhelyének neveznek. Eme terület régészeti feltárása még nem történt meg.
A barokk kor leginkább gazdasági szempontból volt jelentős a falu életében. Ekkor ugyanis fellendült az egykori inkeyantalfai (ma: Kisdencs falurész, valamivel korábban Fazekasdencs) fazekas kézművesek forgalma a csurgói beszállításoknak köszönhetően. Ezt a falurészt egyébként Inkey Antal telepítette be, s róla kapta a nevét is. A környéken járó Festetich grófok pedig szívesen jártak a faluban, illetve a környező erdőkben vadászni.
A 19.-20. század fordulója, amint azt már fent is említettük, a falu létszámának emelkedésével járt. A betelepülő katolikusok ugyanis a még lakatlan falurészre költözve új utcákat hoztak létre (,,Újfalu”), míg a reformátusok az addigra már fennálló, a mai központ közelében létrehozott utcákban laktak (,,Ófalu”). Ez a tájnyelvi megkülönböztetés az idősek között még ma is él. (,,Felmegyek az Újfaluba.”) Ekkor csatlakozott be a korábbi Inkeyantalfa is a tulajdonképpeni Inkébe. Erre az időre tehető a község gyönyörű katolikus templomának építése is, amelyet 1912-1920 között hoztak létre, és Kauzli Dezső veszprémi nagyprépost szentelt fel. A századelőn volt Inke népessége a legmagasabb, közel 3000 fő.
Az első és a második világháborúban - amely háborúk között Inke Bethlen-uradalom volt - számos inkei honvéd esett el. Emléküket a faluban található két honvédemlékmű őrzi. A második világháború különösen megterhelő volt a falu számára: a nyilasok erőszakos toborzása ugyanis számos munkaképes fiatalt és családos férfit elszakított mind a családjától, mind a termelőmunkától, az átvonuló szovjet csapatok pedig hatalmas károkat okoztak a falunak. Ezek közé tartozott a régebbi református templom lerombolása is, valamint a helyi plébános, Padányi Sándor kivégzése, mivel az atya nem akart információkat kiadni a szovjeteknek. A plébános holttestét annak húga fedezte fel, és vitte el titokban: Padányi atya ma a katolikus templom Szűz Mária-oltára alatt nyugszik.
A második világháború után Inke a csurgói járás alá tartozott közigazgatási szempontból, önálló községi tanáccsal. A termelőszövetkezet létrehozása viszonylag gyorsan zajlott, s az újonnan létrehozott TSZ Rákóczi Ferenc után kapott itt nevet. A falu érdekessége, hogy itt a vallásos életet sohasem tudták a szocialista ideológiának megfelelő mértékben elnyomni, s az iskola homlokzatán a Mária-szobor mindvégig kint állt a 40 év alatt, holott a hivatalos rendelkezések értelmében el kellett volna azt távolítani. A templomban járás sem volt akadályoztatott, sőt 1948-as adatok szerint létezett katolikus népiskolája is, egy tanítóval és 68 tanulóval. A felekezeti iskolákat 1959-ben számolták fel, ekkor került át az összes osztály az egykori Bethlen-kastélyba, a mai iskolaépületbe.
A rendszerváltozást követően Inkén is megtartották az önkormányzati választásokat, első ízben 1990-ben. Ezt követte a falu identitásának, összetartó erejének formálása, és ez alkotja a mindenkori községi vezetés egyik fő célkitűzését is. Falunapot először 1995. augusztus 20-án tartottak itt, s ez a dátum mind a mai napig fennáll, mint helyi jelentőségű ünnepnap. Ugyanebben az évben adták át az új református templomot. A község viszonylagos prosperitását jól jelzik az infrastrukturális kiépítettség egyre fejlődő irányvonalai. 2001-ben sikerült kerékpárutat építeni itt, egy évvel később pedig átadták a községi ifjúsági sportcsarnokot, amely azóta már számos községi rendezvénynek is otthont adott eredeti funkciója mellett. Jelenleg – a falu gázellátásának rendezése után és a lakosokat szolgáló technikai-kényelmi felzárkózás jegyében – a kábeltelevízió és az Internet kiépítése folyik községünkben, a 2007. év vége felé.
|